Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ókori kínai civilizáció legjellemzőbb tulajdonságai

2011.08.05

 Kína Ázsia keleti felén, hatalmas hegységek által körülzárt alföld. Kína még Indiánál is zártabb világ. A Kr.e. 3. évezred közepén alakultak ki az első államok a Huang-ho mentén. A Huang-ho mentén a királyságokban már ismerték a fehér porcelán készítését és a selyemhernyó tenyésztésének kezdete is erre az időszakra esik. A porcelán és a selyem Kína fontos kiviteli cikkei maradtak egész történelme során. Már nagyon korán (a Sang-Jin- korban) kialakult a kínai képírás, de jelrendszerük a nyelv sajátosságai miatt a szóírásnál nem jutott tovább. A kínai nyelv ugyanis egy szótagú szavakból áll, így a hanglejtésnek nagyon nagy a szerepe. Egységes birodalom a Kr.e. III. században a külső támadások és belső harcok miatt szétesett államot a Csín uralkodók szervezték újjá. Csin Si Huang-ti az első császár megerősítette a központi hatalmat, szigorú törvényeket hozott, s ezzel belső rendet teremtett. Az északi határ mentén falat emeltetett, melyet őrtornyokkal, bástyákkal is megerősítettek. A császár hatalmát jól jelképezi a közelmúltban feltárt síremléke. A lelet mind a kultúrtörténet, mind a hadtörténet számára rendkívül gazdag forrásanyagot kínál. A kínai civilizáció legismertebb alkotása, a nomádok ellen védekezésül emelt Nagy Fal. A Han császárok megerősítették a központi hatalmat, s uralkodásuk első felében Kína virágkorát élte. Jelentősen fejlődött a mezőgazdaság, a kézműipar. Nagy városok jöttek létre. A Selyemúton megélénkült a kereskedelem, a kínai selyem és porcelán ellenében indiai üveg, nomád lovak és tevék, valamint rabszolgák áramlottak  be az országba. A birodalom megnövekedett erejét a Han császárok hódításokra használták fel. A sok szellemet és az ősök lelkét megidéző kínai hitvilágot a Csou-korszakban foglalták rendszerbe. Eszerint az égi és a földi világ megfelelt egymásnak. A mennyei birodalom ura, a császár maga is isten volt. Kr.e. a VI. században két elvont vallási rendszer alakult ki. Kung-fu-ce a hagyományok tiszteletére, a közösség és az állam szolgálatára tanított. A másik irányzat Laoce nevéhez fűződik és a boldognak vélt ősi múlt felé fordult, elvetve minden változtatást. Gondolatrendszerét könyve, a Tao-tö king (Az út és erény könyve) után taocizmusnak nevezik.