Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Maják

2011.08.06

 A mai Közép-Amerika területén éltek a maják a középkorban.

Az itt élő régi népeknek 260 napos kalendáriumuk volt. Fejlett volt a vallásgyakorlatuk, amelyhez hozzátartozott a vérontás és az emberáldozat is. Egységes volt a kultúrájuk, beleértve a mezőgazdaságot, az építészetet, sőt még a játékot is.
A számos szimbólummal rendelkező maják fő szállásterülete a Yucatán-félszigeten volt, a mai Mexikó, Guatemala, Belize és Honduras állam területén.

A majáknak több központja is volt. Az egyes települések lakói fejlett, szimbólumokban gazdag közös nyelven beszéltek. A maják virágkora hirtelen véget ért. Egymástól független településeken éltek tovább egészen a spanyol hódoltságig.


A SZENT KOZMOSZ
A maják univerzuma teli volt szellemi erővel és szimbólumokkal. Minden természeti jelenségnek, természetfölötti lénynek és embernek megvolt a maga szerepe a nagy kozmikus rituálékban. A világnak három rétegét különböztették meg: a felsőt, a középsőt és az alsót. A felső bizonyára a nappali eget jelentette a Nappal együtt, az éjszakai eget inkább az alvilágba sorolták, amely naponta ránehezedett az emberekre. Ennek különös jelentősége volt a maják számára, akik az égitestek mozgását az istenek cselekedeteinek tulajdonították. Az emberé csak a középső világ volt, ahol az égtájakat más-más fával, madárral és színnel jelölték.


A SZENT FA
A maja kozmosz három szintjének egy világfa volt a központi tengelye.
Gyökere lenyúlt az alvilágba, koronája fölért az egekig.
Ennek a fának a zöld volt a színe, míg a középső világ égtájait jelző másik négy fáé a vörös, fehér, fekete és sárga. A vörös jelentette a keletet és a kelő Napot. A fehér az északot és az ősi holtakat. A sárga a delet és a Nap jobb kezét. A fekete a nyugatot, a lemenő Napot és az alvilágot.

A TEREMTÉS
A majáknak pontos dátumuk volt a világ teremtésére. Hitték, hogy a világ háromszor elpusztult, majd újra teremtették. Legfontosabb fennmaradt szent könyvük szerint a teremtés két isten párbeszéde során zajlott le. A Föld ekkor emelkedett ki az ősóceánból. Az istenek sikertelenül próbáltak embert alkotni előbb sárból, aztán fából végül kukoricából sikerült nekik. Ez a maják szent növénye volt.

A HŐS IKREK 
A maja képzőművészetben és legendákban nem egy isten vagy mitologikus alak jelenik meg párban vagy hármasban. A Hős Ikrek, Hunahpu és Xbalanque különösen kitűntek a maja labdajátékban. Amikor az alvilág istenei magukhoz rendelték őket, hogy bemutassák rátermettségüket, az ikreknek számos próbát kellett kiállniuk, s végül legyőzték a halálisteneket. A vetélkedés utolsó szakaszában az ikrek csodákat tesznek. Halottakat élesztenek fel. Az alvilág urai azt kérik, áldozzák fel őket, hogy ők is átélhessék a feltámadást. Az ikrek engedelmeskednek, de a feltámasztást már elmulasztják.

A FÖLD
A Föld egyik gyakori jelképe a maja állatvilágban a kajmán volt. Figurája a teremtés ősvizéből kiemelkedő, úszó földdarabot idézte föl. A felszíni formák: hegye, folyók, föld, barlangok és az ég a maják szerint mind rendelkezett önálló szellemekkel. A Föld jelképe volt a kukoricatábla is, amelynek termése a maja világ és nép teremtésére utalt.

AZ ÉG
Az ég a misztériumok forrása volt a maják számára, a természetfeletti dolgok színhelye, melyeknek erős szimbolikus jelentést tulajdonítottak. A hárpia, a szarvas, a bagoly egyaránt az eget jelképezte. Azt hitték, hogy az eget négy isten tartja egy-egy sarkánál fogva.

NAP
A maják különösen tisztelték a Napot. Néhány hatalmas istenükkel és isteni állatukkal hozták kapcsolatba. A jaguár és a sas egyaránt a Nap teremtménye volt. A Nap jele már a korai korszakban megjelent négy szirom formájában. Ez a motívum megjelenik a fő napisten homlokán is.

HOLD
A maja kozmológiában a Napot a férfi, a Holdat a női alapelvvel társították. Szép istennő képében ábrázolták a Holdat, rendszerint holdsarlón ülve, karjában nyúllal. Ennek az állatnak is különleges kapcsolata volt elsősorban a teliholddal. Ilyenkor látni vélték a holdkorongon az alakját. Legenda szerint a Hold veszített fényéből, miután összeveszett férjével a Nappal és elveszítette fél szemét.

A VÉNUSZ
A maják a férfit látták a Vénusz bolygóban. Gondosan megfigyelték esti és hajnali megjelenésében is. A virágkorban háborúik elindítását gyakran a bolygó állásához igazították.

ISTENI LÉNYEK
A maja világnézetben a rituálé és szimbolika képezte a hidat az emberi és az isteni világ között. Különösen fontosak voltak a királyi istenségek és rítusok, mivel az uralkodónak természetfölötti tekintélyt kölcsönöztek. A maja istenek különböző formákat ölthettek, olykor állati vonásokkal.



ÉGI TEREMTMÉNYEK
Az Ég Szörnyetegét nevezték Kétfejűnek vagy Kozmikus Szörnynek. Mivel hátul is volt egy feje, ami a Vénusz és a Nap szembenállását jelképezte. Ennek a krokodil szemű lénynek a szobrai gyakran díszítik az épületek nyugati oldalát, ami arra utal, hogy a Vénusz vezeti ki a Napot az alvilágból. Az Égi Madár, avagy a Fő Madáristen számára a színpompás királykeselyű szolgált mintául. Gonoszteremtésként jelenítik meg. Halála a reménység új korszakát jeleníti a majáknak.

ŐSI ISTENEK
Különösen fontosak voltak az alvilágban uralkodó, fogatlan istenek.
Öregember arca volt, szögletes szeme, spirális pupillája, s a homlokán egy korong. Fontos isten volt a majáknál. Gyakran ábrázolták más istenek uraként.




PAUAHTUN
A maják egyik legösszetettebb istene. Pauahtun az és megnégyszereződött tartója volt. Olykor kagylóhéjban vagy teknőspáncélban jelent meg, néha pókhálóban. Mindig hálós fejdísszel ábrázolták, s ő volt a vihar és a hegyek istene is.

JAGUÁR
A maják állatközpontú szimbolikájában központi helyet foglal el a jaguár. Több istennel is kapcsolatba hozták. Az alvilágnak is volt horgas orrú, csomózott hajú jaguáristene, aki olykor egy nagy kajmán hátán lovagolt. Kedvenc motívum volt a maja harcosok pajzsán is, mivel hadistennek is gondolták. Nem volt kevésbé baljós a Jaguárkölyök figurája sem, hiszen leggyakrabban az eső és a villámlás istenét kíséri az áldozati haláltáncba.

A MAJOMÍRNOK
Az írás, a képzőművészet és a számtan pártfogójának tartott ikerpár gyakran jelenik meg a maja virágkorban. Rendszerint mesterségük kellékeivel: festékkel, könyvvel, íróecsettel foglalatoskodnak. Bőgőmajomra emlékeztető fejük gyakorta emberi testen nyugszik. Hun Batz a bőgőmajom éa Hun Chuen, a pókmajom. Majommá a Hős Ikrek változtatták őket tréfából.

BOHÓCISTEN
Ennek a furanevű istenségnek semmi köze sem volt az udvari mulatságokhoz. Ezt a nevet a fejdísze miatt kapta. Fejének formája a királyságra utalt, ugyanis a maja királyok viseltek háromcsúcsú koronát. Gyakran hordott királyi jáde fejdíszt. Ez a kő volt a maják legértékesebb ásványa, melyet összekapcsoltak a vízzel, az éggel és a növényzettel.

KUKORICA ISTEN
Vonzó fiatalembernek ábrázolták, akinek a fejéből kukoricalevelek nőttek ki. Két formája volt. Nonzúrás, mert felül borotváltnak tűnt a feje. Fején kukoricacsövek vannak, ami a szüretelni való termésre utal. A Leveles Kukoricaistennek ezzel szemben csak egy cső kukorica nő ki a fejéből, ami a növésben lévő kukoricára utal.

CHAC
Egyik nagy istenüket, az esőistent Chac-ot még a ma élő maják is tisztelik. Sokféle különleges vonással rendelkezik: harcsabajusszal, hüllőorral, pikkelyes testtel és csomóba kötött hajjal. Gyakran ábrázolják fejszével vagy kígyóval, ami a villámisten voltára utal. Kapcsolatát a vízzel és esővel gyakran ábrázolják úgy, hogy képe vízesésen jelenik meg, melynek jótékony természete egyben a mezőgazdaság és a kukorica istenévé is tette őt.

VÉR ÉS KIRÁLYSÁG
A majáknál a királyi cím öröklődött. A királlyá avatás szertartása összefonódott a véráldozattal. Ilyenkor jelképesen ontották a maja társadalmat összetartó vért, s ruházták rá a királyi tekintélyt az új uralkodóra. Egyes műemlékeken maja előkelők ülnek magasan az áldozatra váró foglyok fölött, s a királyi trónhoz véres lábnyomok vezetnek. Olykor a maga király is ont vért, fölidézve ezzel a teremtés mítoszát.

HARC ÉS HÁBORÚ
A háború. Amely magában hordozta a foglyul esés és feláldoztatás kockázatást is, gazdag szimbolikával bírt a majáknál. Rengeteg emléket állítottak a győztes csatáknak. A maja városállamokat a királyi cím öröklődése jellemezte, és rokonok is gyakran háborúztak egymással. Aki a vesztesek közül foglyul esett, azt könnyen föláldozhatták a véres szertartásokon, melyekkel a maja társadalmat akarták megszilárdítani. A virágkor végére azonban a háború már inkább a területszerzés eszközévé vált, s elveszítette rituális jelentőségét.

PAKAL KIRÁLY
A közép-amerikai piramisok között egyedülálló módon a Feliratok temploma bizonyára síremlékként épült az egyik legnagyobb városállam-király, Pakal rendeletére. Tizenkét évesen került a trónra, s nyolcvanéves koráig, 683-ig uralkodott. Síremlékét egész sor szimbólum díszíti, s holttestével együtt egy berakásos jáde halotti maszkot is eltemettek. A Pakal név "kézi pajzs"-ot jelent, s ábrázolhatták a név helyett pajzs képével is. 

PALENQUE
Pakal uralkodása alatt Palenque lett a legragyogóbb maja város. Gyorsan terjeszkedett, számos új épületet emeltek itt. A nagy palota építése feltehetően több mint száz évig tartott, s láthatóan arra szánták, hogy még pompázatosabbá tegyék az udvari életet. A királyok dicső tetteit nagy domborműveken örökítették meg.

A KIRÁLYI UDVAR
Ha egy király elfoglalta a trónját, valószínűleg haláláig azon is maradt. Így számíthatott az udvari életmód hosszas élvezetére, annak minden rítusával és szimbolikájával. Ezt az életet nem csupán a véres áldozat jellemezte, volt derűsebb oldala is. A bohócok például isteneket és démonokat jelenítettek meg. Énekesek és zenészek koncerteket is adtak.

ÖLTÖZKÖDÉS
A majáknál az öltözék a társadalmi szabályok és a szimbolika bonyolult függvénye volt. Az udvari méltóságoknak minden királyavató ünnepségre új köntösöket kellett csináltatniuk. A katonák gyakran viseltek állatbőrből vagy tollból készült ruhát. Előkelő hölgyek sapkát és szoknyát viseltek, derekukon pedig gyöngyház díszt. 

TEMPLOMOK ÉS SÍROK
A templom és a sírok fogalma a majáknál összetartozott. A valódi maja templomnak terasza volt, rajta kamrákkal, melyekhez egyetlen lépcső vezetett. Ez az alvilágba való alászállást is jelképezte. Pakal sírkamrájához és szarkofágjához titkos lépcső vezetett.

FOGLYOK ÉS ÁLDOZATOK
Az emberáldozat az emberek és istenek közötti kapcsolat megteremtésének erőteljes és összetett szimbóluma volt. A maják általában lefejezték áldozataikat, gyakran kínzások után. Az áldozatok lehettek rabszolgák vagy foglyul ejtett ellenségek. Olyan is volt, hogy szülők adták el gyermekeiket áldozatnak. Különösen nagy becsben tartották a feláldozható előkelőket, mert ők értékesebb ajándékot jelentettek az isteneknek.

VÉR ÉS SZÍV
Különösen értékes áldozatnak tartották az emberi vért és szívet. A vérrel az ember adósságát rótta le az isteneknek a teremtésért, a szív pedig kedvenc eledele volt ezeknek, az isteneknek. A maják legtöbb emberáldozata lefejezéssel járt, de arra is van bizonyíték, hogy különlegesen fontos alkalmakkor kitépték az áldozat szívét. 

A LABDAJÁTÉK
A rituálés labdajátékokat két- három fős csapatok vívták egymással.
El kellett találni labdával gumigyűrűket vagy dombormű-jeleket. A labdát csak combbal vagy felkarral lehetett továbbítani. A játék feltehetően a Nap, a Hold és a Vénusz mozgását jelképezte, a labda az alvilágba lebukó és onnan fölemelkedő Napot, a játéktér pedig magát az alvilágot.

AZ ALVILÁG
A Hős Ikrek, a világ legjobb játékosai. Túljártak Xibalba eszén. Az ősi halálisteneken aratott diadalt minden majának meg kellett ismételnie, ha újjá akart születni és a mennybe jutni, de előbb, rögtön a halála után át kellett hatolnia a gonosz rothadó alvilágon. Ezt az utat annyira ijesztőnek gondolták, hogy az elhunytakat mindenféle védelmi eszközzel együtt temették el.

 
 

 

Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 72456
Hónap: 1802
Nap: 59